Ez tehát a szövegek válogatása második, befejező része, amiket én írtam Vikának.
Vika 1. rész Facebook, 2017.02.19.
Vika 2. rész Facebook, 2017.02.23.
Vika 3. rész Facebook, 2017.02.24.
Vika 4. rész Facebook, 2017.02.26.
https://m.facebook.com/ferenc.gyarmatine.712?sectionLoadingID=m_timeline_loading_div_1514793599_1483257600_8_timeline_unit%3A1%3A00000000001487820330%3A04611686018427387904%3A09223372036854775779%3A04611686018427387904&unit_cursor=timeline_unit%3A1%3A00000000001487820330%3A04611686018427387904%3A09223372036854775779%3A04611686018427387904&lst=100001777103554%3A100001777103554%3A1502015649&timeend=1514793599×tart=1483257600&tm=AQDh7u9sBCDaJkHT&refid=17
Vika, 5. rész 2/1
http://gyarferaszexista2.blog.hu/2017/08/06/vika_5_resz_2
Első megjelenés: Facebook, 2017.02.27.
Összes írásaim, képeim, videóim az interneten
https://www.blogger.com/blog/post/edit/8029235802119191366/5387358192899214222
A kapcsoszárójelek kihagyásokat ( ][ ) , vagy kommenteket jelölnek.
2017.02.14.
Megint keveset aludtam, még mindig nem pihentem ki magam, tehát nehéz még a munka után bármit csinálnom, de meg kellet néznem, nem írtál e.
Tehát így írok, nehezen.
Munka után nehezen, aztán alvás után könnyen.
Amit legutóbb írtam, azt habár könnyen, de mintha fájdalmasan be lettem volna zárva magamba. Rosszul érezhettem magam közben is, és utána nagyon. Az erős félelem vette át az uralmat rajtam. Tudhattam, írtam neked rossz lelkületű szövegeket. És gondoltam, többé nem fogsz nekem írni. Olyan semmilyennek éreztem magam, aztán valami változott, közben már dolgoztam a munkahelyen, órák után már nem voltam úgy elkeseredve.
Még alig tudtam úgy rád gondolni, hogy esetleg mégsem fordulsz el tőlem, (de talán már korábban is éreztem valamit a következővel kapcsolatban) , megjelent rajtam valami szépség. Valami szépség sugárzott ki belőlem, éreztem. Hozzád kötöm, a te hatásodhoz. És észrevettem, hogy látni rajtam. Éreztem, hogy tetszhetek, hogy tetszek a nőknek emiatt. Tudod mikor tetszettem utoljára a nőknek, illetve mikor volt, hogy tudhattam, hogy tetszek a nőknek? 20 éves korom előtt. Amikor elkezdtem gondolkodni rajta, hogy tudok e valamit kezdeni az életemmel, és egyre jobban bezárkózni a saját világomba, kikerülve a családból, ami szörnyű hely volt nekem..
( Képzeld
-Tudod vannak keresztény gyülekezetek, ahol látványosan működnek azok a lelki ajándékok, amik le vannak írva a Bibliában, hogy akkor kapják az emberek azok közül ezt vagy azt, amikor Istennel köt az ember valamiféle szövetséget, és ennek mintegy jeleként, vagy bizonyságaként. Én magam rendelkezek valamilyen ilyen lelki ajándékkal? Azt hiszem igen, az ajándékok között van olyan, hogy hit a mások Istenről való bizonyságában
{én 29 évesen találkoztam a vallási hittel, tehát a saját szakállamra, vagy hogy mondjam, tehát gyermekként és előtte nem} .
Szóval a Ráki-gyülekezet ilyen. - ,
miután kizártak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházából (mormon) egy ideig még járogattam más keresztény csoportosulások gyülekezeteibe, a Ráki-gyülekezetben Ráki Tamás pásztor :) belém nézve :) rákérdezett, hogy gyermekként a szüleim szexuálisan visszaéltek e a helyzetemmel. Én ezt viccesnek találtam, hogy ilyen benyomást tettem rá, a családom nagyon távol áll az ilyesféle bűnöktől, ettől a világtól, és érdekesnek, hogy ennyire nagy bajnak látszik, ami van velem
(és azt -teszem most hozzá- , hogy meglátta rajtam, hogy a családommal kapcsolatban baj van velem, mert váratlanul kérdezte ezt, nem hiszem, hogy beszéltem én ott, abban az úgynevezett gondozócsoportban a családomról) ,
..ez az élményem, hogy tetszem a nőknek, eltűnt.
Tehát valami szépség jött elő rajtam. A csokigyárban dolgozom, a kézmosóknál tükrök vannak, néztem a szemeimet, olyan őzikeszemeim lettek, olyan szépek, igaz, hogy a pirosság bennük a kialvatlanságtól volt. És megnéztem magam otthon, és láttam, szép vagyok, aztán amikor eluralkodott rajtam a fáradtság, megnéztem, és már nem voltam szép, Egyébként buta is vagyok. Lehet, hogy mostanában úgy általában buta vagyok, de azt akarom mondani, .. nem nagyon tudok gondolkodni
.. de muszály beszélnem neked most is, és akkor inkább rögtön átugrok arra, hogy írtál nekem, és buta vagyok, és nem értek semmit, és nem értelek téged. Hát nem egy rossz levelet küldtem neked?
Éppen csak kicsikét jutott eszembe, hogy mi lenne, ha te nem azt látnád, amit írok, hanem azt, hogy mindenem a tied, és ezt most csak így tudtam megfogalmazni.
És mit láttam, és már korábban is mit láttam? Ami esetleg nem jó abban, amit írtam, egészen elegánsan, egészen értően kezelted, nem foglalkoztál vele konkrétan, nem elemezgetted ki, hogy az mért nem jó, amit írok, hanem elfogadtad tőlem mintegy megütközés nélkül, és nemcsak elfogadtad, hanem azt mondtad nekem, igen, akarod azt, amit én akarok tőled, veled.
Igazából, amit teszel velem, azt most fel sem foghatom. Holnap, amikor felébredek, lehet, hogy meghalok. Lehet, hogy már álmomban meghalok:
Amikor először nagyon boldoggá tettél engem (az volt a legutóbbi) , és mentem a munkába a biciklin (2004. óta biciklin járok a városban mindig) , mondtam az Istennek,
mert amikor nem gyakran boldog vagyok, nem kerülheti el, hogy keressem őt, mióta értesültem róla, hogy ő esetleg van, és én elhittem, elfogadtam, hogy ő van,
hogy segítsen nekem elviselni a boldogságot, hiszen nem vagyok én hozzászokva. Aztán másnap már „nem kellett boldognak lennem” egészen mostanáig. Nagyon boldog leszek holnap, ez tudható. Nem tudom, mi lesz velem.
Amikor észrevettem magamon a szépséget, megint kisfiú lettem.
][
[egy nőről írok itt]
aki nagyon csúnya, emlékszem, egyszer volt bennem egy gondolat, hogy interjút készíteni vele, néha beleélem magam ilyesmibe, például volt egyszer, hogy elképzeltem, hogy bankrablás van, és én ott vagyok, és valahol, azt hiszem, vicces volt nekem, mert talán a járdán, vagy nem tudom, belemélyedve a gondolatba, ezen gondolkodtam; ez az interjús persze nem olyan; hanem az, hogy össze-vissza beszélek neked, a tény :) önmagáért fontos; tehát interjút, hogy egy ilyen csúnya nő mit tud kezdeni az életével, tehát valahogy egész komolyan elgondolkodtam ezen, persze hamar rájöttem, hogy ezt nem lehet, mert nem mondhatom azt neki, hogy azért szeretném felkeresni az otthonában, hogy az embereknek bemutassam őt, hogy mit tud kezdeni az életével egy ilyen csúnya ember..
hogy bemutatni az ilyen embereket, és a nagyon rossz adottságokkal rendelkezőket, ezzel
tudatosítani bennük, hogy ők értékesek, amit kihozhatnak az életükből, hogy ezzel segíteni őket a tudatosulásukban, ilyesmi lehetett ez a gondolat;
][
Szóval most tényleg fiatal emberkének éreztem magam, aki nem tud mit kezdeni azzal, hogy tetszik a nőknek.
Jó, csak szövegelek, most nem akarok ebbe belemélyedni.
De valami történik velem.
Először ijedten vettem észre.
Mint akkor, amikor :) üzentél nekem
-nézd, :) most mennyire másképp fogom mondani, mint korábban, keresek hozzá szavakat: - , hogy nő vagy, :) aki tudja, hogy mi kell neki a férfitól, és ott volt a képed a barátnőddel, hosszú körmök, satöbbi,
és megint csak az jutott eszembe, mint amikor először megijedtem tőled, hogy hogyan történhetett ez, hogyhogy ilyen kisfiú vagyok veled?
És ][ [egy nő (7) ] ?
( És ][ [egy nő (1) ] ? És ][ [a tíz nap szerelem-nő] ? Hát velük is csak fiatalemberke voltam? És veled, amikor a dugásról elmélkedtem neked, kezemben a farkammal? )
Aki együtt aludt velem, és részeg volt, én sosem iszom, részegen jött a randira, beszélgettünk egy padon, lovaglóülésben egymással szemben; tehát láthattam, hogy nem józan; ültünk egymással szemben, úgy beszélgettünk; ez nem régen volt, egy éve sincs; az történt, térdét hozzá tolta a combomhoz. Én szóvá tettem. Csak valamiket idézek fel, ami most kell nekem ide; aztán nem tudom, hogy vissza vette e erre a térdét, de én érintettem meg őt, jól esett megérintenem, nem emlékszem, hol, nem intim helyen, s mondta is, hogy most én érintettem meg őt.. Sok mindent kihagyok, fáztunk, este volt, Tavasz? Hogy ne fázzunk, bementünk a lépcsőházba. Nem tudom, hogyan kezdtünk csókolózni. Egészen gyenge, és kiszolgáltatott voltam. De nem elveszett. Nem tudtam semmit, hogy mi lesz.
Vissza kell mennem az időben. Már korábban megjelent egy baseball-sapkás fiatalember, amikor a padon ültünk, valami olyasmit kiáltott, hogy Hozzak valamit? , italra gondolt, aztán később, már sétáltunk, mert fáztunk, ][ [egy nő (7) ] kérte, karoljak belé, újra megjelent ][ [a fiatalember] , térdepelt, hogy ][ [egy nő (7) ] , nagyon szeretlek! Könyörgött. Később sörösüveget tört a fején. Megjátszotta, hogy elzuhan. Azt hiszem, odamentem hozzá (ugye milyen fucsa vagyok, alig egy éve történt, és alig emlékszem, ez mindig így van, nagyon furán működik az emlékezőképességem, mintha nem is lenne múltam, csak folyton jelenem) aztán szaladt ][ [egy nő (7) -hez] , megütötte, nem nagyon, nem emlékszem, hogy én fogtam volna őt vissza, hanem arra, hogy szalad ][ [egy nő (7) ] felé, és én is szaladok ][ [egy nő (7) ] felé, és nem éri el ][ [egy nő (7) -et] (tehát ez egy másik mozzanat, nyilván az ütés utáni távolságtartás után) , mert megfogom, és fogva tartom, semmi méreg nincs bennem, egészen bódult vagyok a történtektől, de még észre is vételezem magamnak, hogy hát micsoda ember vagyok én, mintegy leperegnek rólam ezek a történtek, és csak ][ [egy nő (7) -re] figyelek, hogy tőlem mit akar ][ [egy nő (7) ] . Szóval fogom ][ [a fiatalembert] , ő fenyeget engem, hogy engedjem el, de ő nem félelmetes, és együtt is érzek vele, mintegy szeretettel fogom őt. És nem bánt engem. Aztán ][ [egy nő (7) ] valahogy elküldi őt. És tehát lépcsőház. Csókolózunk. Nem tudom felidézni. Érzem, nagyon szeret engem, egészen bódult vagyok, és tehetetlen (És most semmit nem tudok abból felidézni, hogy csókolózunk. Miért? Miattad? Nem látom ezt a részt miattad? Nem tudom. Ő mondja, menjünk fel a lakásomba, nem emlékszem, mi az ok, talán semmi, hanem csak miért a lépcsőházban legyünk. A lakásban vagyunk. Várok rá a szobában. Percekig. A fia a bérlőm, a másik szobában van a barátnőjével, és ][ [egy nő (7) -tel] , azt hiszem, cigiznek. ][ [A fiatalember] a volt párja, még nála lakik, vele egy ágyban alszik, de nem szexelnek. Elhittem (úgy tűnik, bármit) . A helyzetre tekintettel kérte, nem e aludhatna nálam.
Nagyon keveset tudok neked felidézni az érzésből, amit iránta éreztem, Nyilván összeférhetetlenség van, nem tudom felidézni magamban, mennyire fontos nekem ][ [egy nő (7) ] , neked, aki nagyon fontos vagy nekem. Ez most egy különös tapasztalat. Valami, amit nem én csinálok, hanem történik bennem.
Nagyon szeretlek téged. Lehet, hogy nem is folytatom a történetet. Most meg vagyok rendülve..
[itt megjegyzem, több részt, mint ezt is ugye, ebben a szövegben, azután írtam bele, hogy itt a végét már befejeztem, s elkezdtem átolvasni, hogy mit is írtam, tehát így már a most következő dologról előrébb is olvashattál, holott a most következő rész íródott előbb]
[hú, nem tudom, helyes e, hogy ezt is elmondjam neked, mert ha elmondom, olyan, mintha dicsekednék vele.. Dicsekedni akarok vele? Mért akarnék dicsekedni vele? Akkor mit akarok vele? Igazad :) van, minek mondjam el, nincs célom vele.
Viszont ha :) nem írom le, akkor esetleg később nem fogok rá emlékezni, miről van itt szó.. Nem jól emlékszem, a napokban valaki férfi beszélt előttem egy másiknak arról, hogy néha szokott sírni, és hogy azzal nincs baj. Ezt tudom én is, hogy jó, ha az ember tud sírni, de nem tudtam felidézni, mikor sírtam utoljára. 4 sírást tudok most felidézni. Az utolsó ezek közül akkor volt, amikor az első párom, Bea először csókolózott velem. Emlékszem, fájt nekem, hogy nem érzett együtt a megrendülésemmel, hogy én sírok egy ilyen helyzetben. Ez 2007-ben lehetett. 2 sírás, amire emlékszem, filmeken volt, filmeken sírtam. A Lorenzó olaján Susan Sarandonnal, és Lars Von Trier Hullámtörésén is. Sőt: 5. : Lars Von Trier: Táncos a sötétben, Björkkel (erről szerintem beszámolok a papír alapú naplómban is, amikor még digitális nem volt nekem, azt, emlékszem, hogy azért volt fura, hogy sírtam ezen a filmen, mert fanyalogva néztem kezdetben, vagy mi volt, és váratlanul jött ki ez belőle.
Tehát az immáron 5 sírásomból a fennmaradó a legérdekesebb, de :) ezt majd elmesélem, ha eszedbe jut majd egyszer.
És tehát most is sírdogáltam kicsikét, amikor elkezdtem olvasni, amit most írtam itt neked, az egyik részhez érve. ]
..Semmi sem látszik, hogy észrevetted volna, hogy nem jó esetleg, amit a baszásról írtam neked, mondat mondat után, hogy baszás és baszás, hanem az, hogy azt vetted észre, hogy amikor olvasol engem, veled vagyok, és velem vagy. Ez a megrendítő.
Én azt mondtam neked, hogy baszni akarok veled, és mondjad nekem, hogy baszni akarsz velem. Te azt válaszoltad,
.. nem idézem ezt fel, most belenéztem újra, még alig futottam át a leveled, máris írnom kellett neked, szóval most megnéztem újra, oda pillantottam, és sokkal több, mint amire emlékeztem, miután csak átfutottam a leveled, és most nem is akarom újra megnézni, hanem befejezem itt ezt ..
tehát te azt válaszoltad, figyelmen kívül hagyva, hogy én micsoda nyelven beszélek, és mennyire nem vagyok kedves, mintha azzal semmi baj nem lenne, szóval azt válaszoltad, hogy intim kapcsolat, és korábban, szenvedélyes ölelés, és mágikus puszi :) .
:) látod, nem tudok most írni. Tényleg nem. Amit csinálsz velem, többet érdemel, mint amit a mostani állapotom megenged, hogy mondjak neked. De nem bírtam nem beszélni hozzád.
Most megpróbálok elhallgatni, hogy átjárjon az öröm, amit okoztál nekem, és majd ragyogva szólhassak hozzád újra.
5:30 körül van. Újra beszélnem kell neked. Természetesen még nem aludtam. Remélem, azért fogok , mielőtt 13:13-kor elindulok munkába.
Sírtam is, nem tudom mennyit, amennyit kellett, ha úgy vesszük, sokat. És nevettem.
][
(Képzeld, azt vettem észre, hogy úgy fogalmazok, mint te. Valamiket ugyanúgy mondok, ahogy tőled tanultam, megengedem, esetleg azt, hogy hogyan nem kell magyarul beszélni.
Tehát ha talán úgy fogalmazok mint te, az magyartalan, de én szeretem úgy látszik azt, ahogy beszélsz, és akaratlanul átveszem. )
][
Kérdezted tőlem, szerintem mi a szerelem.
Amikor te és én összekapcsolódunk, megosztjuk egymással az érzéseinket, a gondolatainkat, és szeretkezünk egymással, miáltal erős testi-lelki érzéseket okozunk a másiknak.
Azért nem :) azt mondtam, hogy baszunk egymással, mert a szeretkezésben benne van az is, hogy csókolózunk, vagy hogy kinyalom a puncidat.
Most is megoszthatjuk egymással az érzéseinket, a gondolatainkat, vagy ha valamelyikünk akarja, megpróbálhatunk szexuális gyönyört is adni egymásnak.
Azt hiszem, fura lenne, ha én nem próbálkoznék ez utóbbival is, :) majd meglátjuk.
De én már az érzelmi, gondolati osztozkodástól is szétszakadok, lehet, hogy sírni már nem fogok örömömben, de például most is folyamatosan remegnek a kezeim.
Korábban egész testemben remegtem.
„És most szeretnék kérdezni. Hiszel nekem ???”
-Nagyon szép. :) Egy csúcspont, egy érzelmi csúcspont nálam, amikor itt tartok a leveledben.
Tetszik, ahogy váltogatod a magázást és a tegezést. Vicces, elragadó. :)
Időnként királyi többest használsz, az is vicces. Azért elragadóak ezek a vicces „stíluselemek” , mert összetapadnak a mondanivalód komolyságával.
Hiszen te úgy beszélsz, mint :) egy hős.
Ugyanúgy: „Kezdek arra gondolni” - :) gyönyörű.
„Azt is gondolom, hogy a kapcsolatunk lesz intim.” – :) ez így sokkal erősebb, mintha azt mondanád, hogy azt is gondolod, hogy a kapcsolatunk intim lesz.
][
Megrázó erejű számomra, ahogy kommunikálod felém leveledben az irántam érzett vágyadat, sírtam, és remegek.
A leveled tele van szerelmi feszültséggel, nem is kell talán tovább elemezgetni. Mondatról mondatra.
És én vagyok a célpontja.
][
:) Ugye én évek óta tanulmányozom a kérdést, és azt mondtam neked, hogy a puncid csinálja az egészet.
És az én farkam. Mert egymást akarják ők, és teljesen :) elbolondítanak minket, hogy végre megkaphassák egymást, és addig fognak minket :) gyötörni, amíg meg nem szervezzük nekik a nászukat. Szóval össze akarnak ők házasodni egymással.
„ Azt mondta nekem Yana, ej, legyek én óvatosabb magával, mert maga talán egy nagy pernahajder, kedves uram!”
„De ne aggódjon, nem hiszek én a Yanának, mert tudom én magáról, hogy igen jó ember, és nagyon szerelmes vagyok én magába.”
][
Szóval óriási! Tudod, mennyire örülnének az emberek, ha olvashatnák, amikor olyanokat mondasz, hogy „De azt hiszem, te!” ? :)
És most következik egy rész, amit nem jól értettem, hanem az érzéseimbe átmentek ennek a résznek a mondatai is, hogy szerelmes vagy belém. De most meg is értettem az értelmüket, és megint remegek.
Azt mondtad Yanának, hogy én nagyon jó vagyok?
És hogy szereted olvasni a leveleimet.
És hogy nagyon jól esnek neked a szavaim?
Azt mondtad neki, hogy minket csak barátság köt össze, ezért nem kell, hogy féltsen téged tőlem?
:) de hát mért mondtad ezt neki?
Nem értelek téged, olyan nagyon aranyos vagy. Hihetetlen, ahogy te gondolkodol.
:) És ő is ilyen, mint te?
Nálatok tele van ilyen nőkkel a város?
Ezt nem értem: -És közben megijedtem. - Én dícsérlek téged, hogy milyen nagyszerű vagy, és most itt azt olvasom tőled úgy gondolom, amit eddig nem láthattam, mert most tudom értelmezni, amit itt írtál,hogy eszedbe jutott, hogy megszakítod velem a kapcsolatot, mert szerelmes vagy belém.
Ha tényleg eszedbe jutott ez, azt nem értem.
Arról van szó, hogy te még nem voltál szerelmes?
Tehát amikor azt kérdeztem tőled, hogy dugtak e már téged, az a válaszod, hogy nem?
Nem tudok ezzel mit kezdeni.
Nem gondolom azt, hogy kevésbé szeretnélek, ha már dugtál volna.
Nincs számomra jelentősége, hogy így csak az enyém leszel, mert akkor is csak az enyém leszel, ha megduglak, ha már lettél volna másé.
De akkor itt tehát az a dilemma van benned, amiről én is beszéltem neked, hogy szabad e hallgatnod a puncidra, hogy hogyan viszonyulj a puncidhoz, hogyan legyetek egyek a puncid, és te.
Fáj neked, szerelmesnek lenni belém?
Nekem is fájt amikor megéreztem, hogy azt akarod, hogy megdugjalak.
Az azt jelenti, hogy nagyon értékes vagyok neked.
És azt, hogy nagyon értékes vagy nekem.
Azt jelenti, hogy semminek éreztem magam melletted, és nem mertem elfogadni, hogy akarod a farkamat.
Most már érted? Én nem voltam értékes, amíg te azt nem mondtad nekem, hogy értékes vagyok.
Hú, ez most nekem nagyon érdekes.
Nem akarod, hogy megdugjalak, mert én túl értékes vagyok. Ezzel én nem akarok foglalkozni, ezt a gondolatot én nem bírom elviselni.
Ha nem bírom elviselni ezt a gondolatot, akkor te sem bírod elviselni a gondolatot, hogy nem mertem elhinni, hogy megdughatlak, mert túl értékesnek láttalak?
][ [egy nő (1) ] miatt mondtam, hogy nagyon érdekes nekem a gondolat, amire rávezettél engem.
Tehát én arra vágytam ][ [egy nő (1) ] -től, hogy azt akarja, hogy megdugjam őt, hogy értékessé válhassak.
..
Tudod, mit? Félek hogy baj lesz, már 8 óra van.
Megpróbálom most, hogy ne veled legyek, hanem elkezdem csinálni a teendőket, és ha kész, megpróbálom :) , hogy utána se veled legyek, hanem inkább aludjak 1-2 órát.
Ha nem megy, nem megy, nem lehet lelkiismeret furdalásom, ha feltöltesz engem energiával,vagy segédhajtóműveket kell bekapcsolni nálam miattad.
Befejezetlenül hagyom a gondolatmenetet, és így küldöm el a szöveget.
[a következőt 2017.02.15 2:19-kor küldtem el]
][
Nem olyan régen megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember életében egyetlen perce sincsen, amivel maga rendelkezik.
Mondhatni különös tapasztalat volt. Hét héten és még három napon át tartott, ha jól emlékszem.
Azután megint úgy élhettem, mint előtte, hogy ledolgozok 8 órát a munkahelyen, és ha csak nincs valami, amit muszáj megcsinálni, vagy elintézni, hosszú órák állnak a rendelkezésemre minden nap, hogy azt csináljak, amit akarok.
Csak egy kicsit másképp tekintettem erre a hét hét és három nap után, mint előtte.
Nemrég már szörnyű magányomban eljutottam arra a pontra,
miután éppen félretettem kicsit a reményt, hogy találok egy nőt, akivel összekapcsolódhatok, mintegy demonstrálva ( :) de kinek? ) , ha nem lehetek egy nővel, akkor márpedig én nem vagyok hajlandó csinálni semmit,
és mivel azzal, hogy ha ténylegesen nem csináltam volna semmit, éppen hogy csináltam volna valamit, tehát demonstrálva azt, hogy gondolkodni sem vagyok hajlandó addig, amíg nincs egy nő, akivel összekapcsolódhatok, csináltam valamit, hogy megvalósuljon, hogy nem csinálok semmit.
Hogy milyen tevékenységet találtam, amivel megvalósult, hogy ne gondolkodjak, most nem fontos.
Napokig bírtam. Aztán megijedtem, hogy én elmenekültem. És hogy nem lehet elmenekülni. És abbahagytam..
Amit mondani akarok.. csak ide írom magamnak, hogy eszembe jusson, ha visszatérnék erre a gondolatszálra: minden nap idő, hosszú órák a semminek, vagy ehelyett minden nap hosszú órák a valaminek.
Tehát ezt a szálat most nem fejtem ki neked, és magamnak, hanem ugrom.
][
arról beszéltem korábban, hogy én nem akarok semmit csinálni, és hosszú óráim vannak, amik rendelkezésemre állnak az üresség helyett, hogy legyen benne valami.
Tudtam, hogy mit akarok annak a valaminek. Megkaptam azt a valamit, te vagy az a valami. Érted, mit akarok mondani, mit próbáltam kifejezni neked, s most végre sikerült megfogalmaznom?
Hogy én odáig csupaszítottam le az életemet, most hagyjuk így, hogy ezt én csináltam, hogy van egy hely. Van egy nagy hely. Az összes hely megvan. Érted? Hogy én nem belehelyezlek az életembe, hogy az életemnek egyik eleme legyél, a többi mellett, hanem nincsen többi. Nincsen semmi, mert nem akarom, hogy bármi is legyen rajtad kívül.
Nem akarom, hogy legyen életem rajtad kívül. Érted? Hogy ezt nem te csináltad. Hanem ebben találod magad, amikor összekapcsolódok veled. Hogy nem akarom, hogy életem legyen rajtad kívül. Nincs életem rajtad kívül, mert már mielőtt megérkeztél, radikálisan elutasítottam a rajtad kívül lévő életemet. Ez kell, hogy megrázzon téged, hiszen, ahogy ki tudtam fejezni, amit addig csak éreztem, míg meg nem fogalmaztam, érzem, hogy ez megrázó;
][
lefeküdtem aludni. Természetesen a lelkemben te voltál, te vagy ott folyamatosan. Hiszen tudod, nincsen életem rajtad kívül, ha van életem, ha lehet életem, te vagy az életem, rajtad keresztül lehet nekem csak életem.
Lefeküdtem aludni, lelkemben veled, és a tudásnak köszönhetően, amivel rendelkezem, rögtön meg is kívántalak, a farkam jelentkezett érted, és rögtön tudtam, vagyis hamar rájöttem, miután felállt a farkam, hogy szükséged van most rám.
Szükséged van rám, hogy megosszam veled a tudásomat.
Hogy kifejezzem neked jól, mit akarok neked mondani, mit akarok neked tanítani, ne haragudj a kifejezés miatt, kicsit rosszul érzem magam miatta, hiszen nyoma sincs bennem, hogy én magamat mások fölött érezném, és mindig rosszul érzem magam, ha azt érzem, hogy olyasmit tudok, amit a másik ember nem, amikor szembesülök a lehetőséggel, hogy megmutassam neki a tudásomat, és megijedek tőle, hogy ezzel valamilyen pozícióba kerülök én nála, holott nem akartam, vagy ilyesmi,
meztelenre vetkőztem..
nem is azért, hogy jobban kifejezzem, amit mondani akarok neked, hanem hogy megmutassam neked.
És behúztam a sötétítőket, és felkapcsoltam a villanyt, és kinyitottam az ajtót, levettem az alszok táblát, bezártam az ajtót.
Tehát most vagyunk ott, amiért meztelenül ülök itt veled.
Hogy nincs olyan, hogy szerelem.
Szerelmes vagyok beléd. Lelkem és szellemem téged kíván.
Azt mondod, ez nagyon fáj.
Akarom neked megtanítani, hogyan ne fájjon.
Kimondani, amit még én sem tudok, csak érzem.
Amit még nem mondtam ki. Vagy inkább kimondani úgy, ahogy még nem mondtam ki.
Szerelmes vagyok beléd, lelkem és szellemem téged kíván, és fájnia kéne. És fáj?
Most akarom neked megmutatni, hogy fáj e.
Nincsen szerelem, érted? Test, lélek, szellem.
Nem lehetnek külön.
Az lenne a szerelem, amikor nem duglak meg?
Nem érted, nem kell hogy fájjon!
Az fáj neked, hogy nem duglak meg.
És ez nagyon rosszul hangzik, tudom, hogy rosszul hangzik,
tudom, hogy olyan csúnyának hangzik, hogy nincsen szerelem, hanem csak azt akarod, hogy megdugjalak. És ráadásul nem is igaz. És mégis igaz.
Szóval azt akarom neked megtanítani, hogy győzd le magadban azt, hogy az csúnya, hogy te nem szerelmes vagy belém, hanem azt akarod, hogy megdugjalak.
Ne foglalkozz azzal, hogy szerelmes vagy belém, mert akkor eltávolodsz attól, hogy azt akarod, hogy megdugjalak.
Ha arra figyelsz, hogy szerelmes vagy belém, a tested mostohatestvér lesz. És lelked és szellemed lenézi a puncikádat, ezt az egyszerű teremtést.
Tehát szeresd a puncikádat. Ő nagyszerű. „ :) egy zseniális találmány”. Tanulj tőle. Figyeld őt, mit akar, és hallgass rá.
Ő nem megbecsteleníti a szerelmedet. Ő adja neked a szerelmet.
Nélküle nincsen szerelem. A puncid a szerelem.
Ő nem egy kis csúfság az „igazi szerelem” mellett, hanem ő maga a szerelem.
Ezt nekem is tanulnom kell? Hogy a farkam a szerelem?
Tanuljuk együtt, jó?
Kezembe vettem a farkam.
Nekem sem könnyű legyőzni a gátlást.
Jobb kezemmel lehúzom a bőrt a hímvesszőmön, és ismételgetem a mozdulatot.
Bal kezem hüvelykujját betámasztom farkam tövébe, a többi ujjaimmal szorosan tartom a herezacskómat.
Amit itt a kezeimmel csinálok, ezt akarom tőled.
Hogy juttass ehhez az élvezethez, amit ezek a mozdulatok okoznak.
Ha a kezeimmel is megkapom ezt az élvezetet, akkor hogyan lehet, hogy a kezeim semmi mást nem tudnak nekem adni, mint hogy elképzelem, hogy veled lehetek?
Hát nem azt az élvezetet akarom, amit a kezeim ugyanúgy meg tudnak csinálni, mint a te puncid?
Úgy tűnik, nem.
Mit számít, hogy a kezeim nem tudják azt élvezni, amit a te puncid?
Úgy tűnik, itt a kulcs. A kezeim nem akarják, amit én akarok, nekik akaratuk sincs.
Neked van akaratod, és ugyanazt akarod, mint én.
Hogy én :) élvezzek?
Nem, hanem hogy élvezzen a puncid?
Igen, hogy élvezzen a puncid.
Igen, hogy én élvezzek.
Azt akarod, hogy én élvezzek, hogy én veled élvezzek, hogy velem élvezz.
Ennyi, befejeztem, azt látom, elmondtam, amit akartam, most már gondolom lefekhetek.
2017.02.15.
Vika. Felébredtem. Alig van még világos. Nem értettem. Nem normális, hogy ilyen keveset alszok.
Vika. Baszni akartam veled. Vika. Félek tőle, nagyon titokzatos előttem, hogyan fogjuk csinálni.
Nagyon érzékeny a farkam. Tudod, nagyon ki leszek neked szolgáltatva. Azt hiszem, így még nem gondoltam soha a baszásra.
Tudtam, hogy jönnöm kell hozzád, és beszélni veled.
Tudtam, hogy nem vagyok egyedül.
Ez nagyon különleges.
Volt egy érzésem, hogy neked egész nap basznod kell velem, ha szeretsz engem. Hogy milyen nehéz szeretned engem, ha ilyen érzékeny a farkam.
Eszembe juthat, hogy a farkam és én egyek vagyunk, hogy azért olyan érzékeny a farkam, mert olyan érzékeny vagyok én.
Igen, ez a szó volt a fejemben, ez a kifejezés: hogy egészen nyugtalan a farkam.
Ha nem nyugtatod meg, nem tudunk baszni, juthat eszembe.
Nem sokat tudok erről. Idáig azt hiszem azt mondhatom, még soha nem juthattam egy nővel: hogy akarja, hogy megbasszam őt, és hogy megengedje, hogy nagyon érzékeny legyek.
És ][ [egy nő (7) ] ? Talán később.
Szóval baszni akartam veled. Azt kellett éreznem, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva neked.
Egyébként csodálatos, de egészen különleges valami, titokzatos, hogy mi jöhet ki belőle.
Hogy veled baszok, olyan valami, ami még nem volt. Hogy mondjam? Amikor veled baszok, amikor most veled akarok baszni, olyan, ami még sohasem volt. Olyan vagyok, amilyen még sohasem lehettem.
Tehát egészen ki vagyok szolgáltatva neked. Baszni akarok veled? Igen. Meg tudlak baszni? Nem. Miért? Mert te más vagy, mint én. Te azt akarod, hogy megbasszalak, de én nem tudlak megbaszni.
Esélytelennek látszik, hogy meg tudjalak baszni?
Esélytelennek látszik, hogy miattam lemondj róla, hogy megbasszalak, miközben baszunk?
Csak akkor tudlak megbaszni, ha te lemondasz róla értem, hogy megbasszalak? Ugye, ez milyen különleges?
Csak akkor tudunk majd baszni, ha te teljesen feladod magad énérettem?
Ha azt akarod, hogy megbasszalak, le kell tudnod mondani arról, hogy megbasszalak?
Meg kell tudnod szűnni, el kell hagynod, hogy te vagy, és csak akkor tudlak megbaszni, ha már te is én vagyok?
Ha ez ilyen különleges utazás, és ez ilyen nehéznek tűnik, akkor hogyan csinálják a sok emberek a baszást?
Hiszen a világ tele van baszással.
Ha úgy tűnik, hogy baszáskor mintegy egy új dimenzióba kell átlépni, vagy hogy mondjam, és mindenki baszik, mert basznunk kell, akkor hogyhogy olyan a világ, amilyen?
És az is nagyon furcsa, ahogy le vannak osztva a szerepek. Nem akkor tudlak megbaszni, ha én feladom önmagam, hogy baszhassunk. Eleve értelmezhetetlen, hogy én feladjam önmagam, hiszen én vagyok az, aki megbaszlak téged.
Nem mondhatjuk, nem mondjuk, hogy te baszol meg engem.
Ha te baszol meg engem, nem tudunk baszni? Ha te baszol meg engem, nincs baszás.
Nem tudsz megbaszni engem.
Akkor van baszás, ha én baszlak meg téged.
Ha nem tudod megtenni, hogy ne basszál meg engem, hiába akarod, hogy megbasszalak.
Tehát ha baszol velem, :) teljesen ki vagy nekem szolgáltatva.
Azt csinálok veled, amit akarok. Másképp nem leszel megbaszva, nem jutsz hozzá, hogy megbasszalak.
Csak akkor tudlak megbaszni, ha nagyon figyelsz rám.
És hogyne figyelnél rám, hiszen nagyon akarod, hogy megbasszalak. De vajon tudsz e? Tudod e közvetlenül érezni, amit én érzek, testedben érezni az én lelkemet, testeddel érezni az én lelkemet, az én testem jelzésein keresztül érezni az én lelkemet, mozdulatokat, illatokat, hangokat, a gyönyör hangjait, a gyönyörrel való bírkózás hangjait?
Olvastam egy könyvről. Az üzenőfalamon a Facebook-on olvashatsz erről. Olyanokról olvashatsz az üzenőfalamon, ami nekem fontos. Egy Nádas Péter könyvről. Egyébként negatív kritikát, ahogy ott is írom. Megéreztem, hogy valami olyasmit találhatok a szexről abban, amire szükségem van. Nem csalódtam.
Az összes szagokat, amit én szagnak mondtam volna, illatnak mondja.
Csókolóztam ][ [egy nő (7) -tel] , és ki voltam száradva, úgy gondoltam, nem lehet jó szaga a számnak, és csodálkoztam, hogy ennek nyomát sem látom ][ [egy nő (7) -en].
Most, amikor felébredtem, most is ki vagyok száradva, és kell, hogy kellemetlen legyen a szám, ha a markomba lehelek, nem érzem kellemetlennek, de nem is kellemesnek.
Tehát ez is illat, és nem szag?
Amikor ételmaradékokat szedek ki a fogaim közül fogselyemmel fogmosás előtt, kellemetlen szaga van a számnak. ][ [egy nő (7) -tel] úgy csókolóztam, hogy előtte nem távolítottam el a fogaim közül az ételmaradékokat, és nem mostam fogat. Nem értettem, hogyan nem kellemetlen neki.
Erzsike sosem csókolózott velem, de tudom, hogy nincs kellemetlen szaga a szájának. ][ [egy nő (7) ] esetében sem éreztem semmi kellemetlen szagot, holott mindketten dohányoznak.
][ [egy nő (7) ] dohányzott, mielőtt vissza jött hozzám a szobába, semmit nem éreztem a száján kellemetlent.
Elmentem onnan, hogy dugunk egymással, így alakult.
][
Tegnap megint néztem a szemeimet. Elváltoztak a szemeim. Csodálatosan szépek lettek. Hatalmas mélységek nyíltak meg bennük.
][
sokat beszéltem neki [valakinek Vikáról] , mégis, abból, hogy mondta, hogy ügyes legyek, meg hogy ne rontsam el, látszik, hogy nem jól értette, amiről beszéltem neki.
Hogy én nem vagyok ügyes. Nekem nem kell ügyesnek lennem.
Nem kell ügyesnek lennem, hogy az enyém legyél.
Azért nem találtam senkit, aki velem akar lenni, mert nem vagyok ügyes. Elmondtam a nőknek, hogy mit várhatnak tőlem, és nem kellett nekik.
Legyek ügyes, hogy azt oda tudjam nekik adni, ami kell nekik?
Ne azt mutassam meg nekik, ami kell nekik, hanem valami mást mutassak nekik?
Mért tettem volna?
Honnan tudom, hogy kell nekik, amit én adni tudok? Onnan, hogy tudom hogy kell neked.
Te bebizonyítottad nekem, hogy kell az, amit én adni tudok, hogy az jó és kívánatos.
Akartam nézni ][ [egy nő (7) ] szemébe. El akartam veszni a szemeiben. Ahányszor megpróbáltam, mondta, hogy ne nézzem őt.
Nem értettem. Azt gondoltam, az jó, ha nem állja a tekintetemet.
Újra és újra azt mondta, ne nézzem őt. Végig, amíg együtt voltunk.
..Tehát kérte, hogy nálam aludhasson, a körülményekre hivatkozva, hogy az ő otthonában ott van az a megvadult ember, aki ugyan már nem a párja neki, de szánalomból, vagy ilyesmi, megengedte neki, hogy még nála lakjon
(És tehát hogy egy ágyban aludjanak, úgy, hogy nem szexelnek? ) ,
nem tudom neked felidézni az érzést, amit éreztem, és hogy mit gondoltam, amikor beleegyeztem, tehát, ahogy mondtam már, nyilván miattad van blokkolódva, akaratlanul, összeférhetetlenség miatt.
Lekapcsoltam a villanyt, és lefeküdtünk? Tehát lekapcsoltam a villanyt? Igen, azt hiszem. Hogy aludjunk? Igen, azt hiszem.
És mi történt?
Pontosabban, mire emlékszem?
Feltételezem, csókolóztunk tovább, hiszen végig csókolóztunk, amíg el nem jött egy pont.
Ő úgy, ruhástul tért aludni. Én levettem a nadrágomat azt hiszem, tehát hosszú szárú alsónadrág maradt rajtam gondolom, és a zoknikat.
Még arra emlékszem, hogy rajta feküdtem. Illetve ő hanyatt feküdt, én a lábai közé kerültem, nemi szerveink nyilván érintkeztek a ruhákon keresztül, és tehát nyilván csókolóztunk folyamatosan.
És ami még volt, hogy kezével az alsónadrágomba nyúlt, és..
Megfogta a farkam? Vagy csak hozzányúlt? Mi a különbség? Mindegy.
Aztán volt egy kérdés. Kérdezte, hogy nem akarom?
Miért kellett ezt kérdeznie? Milyen jelzést adtam neki, hogy ezt kellett kérdeznie?
Abbahagytam vele a csókolózást, és nem csináltam semmit, hanem csak néztem őt a sötétben?
És mit válaszoltam neki pontosan, amivel megadtam neki a választ?
Azt hiszem, csak annyit, hogy nem.
Erre ő azt válaszolta, hogy jó, de az nekem sem jó, és neki sem jó.
És elaludt.
Később megdugtam mégis? Nem mesélem neked most tovább? Miért?
2017.02.16.
Valami miatt te vagy az én feleségem.
Hazajöttem a munkából, és tudtam, hogy nem vagy képes boldoggá tenni engem.
][
Rólad azt tudom, hogy az enyém akarsz lenni.
Még a legutóbbi leveled után is ezt tudom rólad, hogy továbbra is a feleségem akarsz lenni.
Tehát magától értetődik, hogy úgy élek, hogy azt gondolom, -amikor érzek, amikor gondolkodom, azt úgy teszem- , hogy nem vagyok már egyedül, hanem mindent, ami bennem történik, azt megosztom veled.
Tegnap úgy jöttem haza a munkából, hogy tudtam, semmit nem tudsz tenni, hogy boldoggá tegyél, semmit.
Tehát azt kellett elképzelnem, hogy fájdalmat okozok neked, mert nem vagyok képes neked örülni.
Elolvastam a leveled, és lefeküdtem aludni.
Megint nagyon keveset aludtam (én jól szoktam aludni) , már második hete, és nem volt olyan nap, ami kivétel lett volna.
A feleségem vagy, a feleségem akarsz lenni, amikor legutóbb találkoztunk, megerősítettél ebben.
Számíthatok rád. Azt nem mondom, hogy szeretsz engem, hanem azt, hogy mellettem állsz.
Akarom, hogy a feleségem legyél? Igen akarom. Miért, ha nem vagyok képes most akarni semmit?
Ezt gondoltam az előbb, és valami érzés feltűnt sivár, zord lelkemben.
Hogy segíts nekem, kérlek. Segíts nekem, hogy ne ilyen ember legyek, hogy olyan ember legyek, aki tud téged szeretni.
Rossz nekem, hogy fájdalmat okoztam neked. Tudom, hogy nem tehetek róla, de mégis azt akarom neked mondani, hogy ne haragudj rám. Sírok. Ezt érzem, hogy ne haragudj rám. Nem akarok rossz lenni.
Köszönöm, hogy segítesz nekem, hogy ne legyek rossz. Segítettél, hiszen sírok, már nem csak rosszat kell éreznem, hanem mégis tudtál nekem segíteni, ami eddig a pontig most elképzelhetetlen volt számomra.
Valami olyasmi van a szentírásban, hogy miután Isten megteremtette az embert, a férfit, azután, mert nem jó az embernek egyedül lennie, megteremtette a nőt, legyen neki vigasztalójául.
Különös gondolatom támadt ettől a szótól.
Ha vigasztalójául adta Isten a férfinek a nőt, az azt jelenti, meg kell őt vigasztalnia, vigasztalnia kell őt.
Nyilván azért, mert elvesztette őt, az Istent.
Tehát megint csak az a gondolat jön elő, amire legutóbbi facebook-os bejegyzésemben is utaltam, ha olvastad, mégpedig egy korábbi facebook-os bejegyzésemre, hogy a szex isteni erő, feltétel nélküli szeretet.
Ilyen állapotomban, ahogy tegnap haza érkeztem, képes lettem volna veled baszni? Persze, hiszen a farkam nincs teljesen összhangban a lelkemmel, és a szellememmel.
Kényszerítettem magam, amikor lefeküdtem aludni, hogy elképzeljem, hogy baszni akarsz most velem? Nyilván eszembe jutott, hiszen azt képzelem folyamatosan, hogy velem vagy, tehát együtt alszunk.
De nemigen foglalkoztam vele.
Viszont most, hogy felébredtem, igen, kényszerítettem magam, nem erős kényszerrel, hogy elképzeljem, hogy baszni akarsz velem. És így jöttem hozzád, a számítógéphez, meztelenre vetkőzve, sötétítő, ajtó.
Aztán amikor szex nélkül vigaszt kaptam tőled, vissza felvettem a nadrágom, sötétítő ki.
Azt hiszem, szeretném most elképzelni, hogy szeretkezünk egymással, így újra behúzom a sötétítőt, és leveszem a nadrágomat.
Érdekes, nem emlékszem,
hogy amikor felkeltem, és kényszerítettem magam, nem erős kényszerítéssel, hogy jelenlegi állapotomban, tehát idegenkedve a farkamtól, mégis hozzá nyúljak, hogy ő már olyan állapotba került volna,
hogy mielőtt neki már éppen nem volt dolga, hiszen másképp találtam vigaszt, és nem általa, és vissza kellett, hogy vonuljon,
hogy az előváladék cseppje megjelenhessen a szájacskáján.
De azután, hogy a sírás könnyei már felszáradtak, s elővettem őt, cseppecskét találtam szájacskáján.
Még kimerült vagyok, és elgyötört attól, hogy rossznak kellett lennem, és még bennem van a lélek hidege, de jól esik, hogy áll a farkam, ha a kezem csapta is be őt, hogy szereted őt, és nem te csináltad, hogy akarod a farkam.
Igen, szükségünk van egymásra, hogy legyen, akivel baszhatunk, ez az a biztos alap, amire minden férfi és minden nő támaszkodhat.
Azért akarunk találkozni egymással, hogy ne csak egymás lelkét., és szellemét ápoljuk, hanem baszhassunk is egymással.
Az enyém vagy, tudhatom, holnap is, és holnap után is, és várhatom, hogy eljön a nap, amikor baszhatunk is egymással.
Eszembe jutott, azért lehettem ilyen rosszul, mert újra magamra hagytál dupla időre, mint ahogy találkozni szoktunk,
][
és még arról is írtál, hogy eszedbe jutott, hogy elfordulj a szerelemtől, elfordulj tőlem, hogy ne kelljen fájdalmakat elviselned miattam, általam,
és már a munkahelyre érve komolyan nyomasztott, hogy én [korábban] bután, lelkesen
][
[csak „az erődet, és a kettőnk között létrejött kapcsolat szépségét” láttam, és a „kétségeidet szerelmünkkel kapcsolatban, tehát félelmedet, védtelenségedet” nem. ]
Így talán kevésbé erős páncélzattal kellett munkába mennem, meggyengült védelmében szerelmednek, amely előző nap erőssé tett engem;
][
[itt egy aznapi munkahelyi konfliktusról számoltam be]
Akkor, amikor a konfliktusunk után órákkal később váratlanul elkezdődött a, mondom, körülbelül egy órán át tartó, inkább kicsit kevesebb tán, ellenem folytatott büntetőhadjárata, miközben szörnyen éreztem magam, mivel te ugye képzeletben velem voltál, tehát láttad, ami történik velem, elképzeltem, hogy egy férfi bánt téged fizikailag (nem megerőszakolás volt, ennyire szörnyen azért nem szenvedtem, eszembe is jutott, hogy mennyire szenvedek, holott ennél sokkal szörnyűbb helyzet is elképzelhető, mint ami most történik velem) , és én nem segítek neked, és amikor képzeletben kérdőre vontál, hogy mért nem segítettem neked, éreznem kellett, azért nem segítek neked, mert miközben engem bántottak, és szenvedtem, és nem haragot éreztem, és nem dühöt, és nem volt bennem szeretet, ami legyőzze a másik gonoszságát szeretettel, és nem volt felháborodás, ami legyőzze a gonoszt, és magába rántott a gonosz ember, és megosztotta velem a gonoszságát, megerőszakolt a gonoszságával, magáévá tett engem a gonosz ember, azt éreztem, el kell hogy tűrjem, hogy bánt téged az a férfi, mert nem volt lelkierőm, hogy megvédjelek, és tehát amikor számon kértél, hogy mért nem tettem semmit, olyasmit akartam neked mondani, hogy azért, mert ellenálltam a hazugságnak, hogy csak azért segítsek neked, mert nyomaszt, hogy te ezt elvárod tőlem, és nem azért, mert egyszerűen segítenem kell neked, mert nem tudok nem segíteni.
Késő este, amikor elképzeltem, hogy akarod tudni, mi bajom van, amikor hazajöttem hozzád, kerestem a szavakat, mit mondjak neked, miért nem tudok mondani neked semmit. Most elég váratlan volt nekem, hogy elmondtam neked.
Ezt a dalt küldöm neked, azért, mert szerelmesek vagyunk egymásba
][
https://¬www.youtube.com/¬watch?v=SdoYOjdbpGU
Mielőtt indulok dolgozni, gyorsan küldök még egy zenét, majd bemutatom, miért.
Hiperkarma: Felejtő
A live, tehát koncert felvételt nézd meg, A Magyar Rádió Szinfónikus Zenekarával.
[én nem vagyok zenehallgató ember, ezek a zenék véletlen értek el, mint a Gettómilliomos filmben a válaszok jöttek a kvíz játékban, vagy micsodában]
][
2017.02.17.
Nem szeretlek téged, Vika.
Miért mondom ezt neked?
Milyen érzés nekem ezt neked mondani?
Fáj nekem, hogy ezt mondom neked?
Azt mondtam neked tegnap, szinte ugyanebben az órában, mint most, hogy te vagy a hibás azért, mert nem szeretlek téged?
Most is ezt akarom mondani neked, hogy te vagy a hibás, amiért nem szeretlek téged, azért, mert amikor haza jöttem a munkából, nem voltál itthon, és anélkül kellett lefeküdnöm, hogy tudtam volna, hogy hová mentél, mért nem vagy itthon?
Amikor azt mondtam neked, hogy nem szeretlek, akkor erre még nem is gondoltam, hanem csak éppen most jutott eszembe.
Tehát igaz? Nem szeretlek téged?
Amikor azt mondtam neked, hogy nem szeretlek téged, eszembe sem jutott, hogy te vagy a hibás azért, mert nem szeretlek téged.
És most, hogy eszembe jutott, most már téged hibáztatlak?
Még nem. Azért kérdeztem, és nem állítottam.
Azaz próbálok rájönni, hogy mi van?
Miért jöttem ide hozzád? Azért hogy megmondjam neked, hogy nem szeretlek téged?
Ezért idejöttem hozzád, hogy megmondjam neked, hogy nem szeretlek téged? Nem, nem ezért.
Azért jöttem ide, hogy megmondjam neked, hogy nem szeretlek téged, de meg akarlak baszni?
Nem szeretlek téged, de meg akarlak baszni?
Azért jöttem ide, hogy megmondjam neked, hogy nem szeretlek téged, de meg akarlak baszni?
Nem, nem ezért.
Azért jöttem ide, mert mondani akartam neked valamit.
Ugyanúgy jöttem ide hozzád, mint tegnap, szinte ugyanebben az órában? 3 óra körül van, tehát ugyanúgy vagy 4 órát aludtam, mint tegnap éjszaka, és felkeltem.
Amikor lefeküdtem, meg akartalak baszni? Nem.
Veled feküdtem le? Melléd feküdtem az ágyba? Nem emlékszem.
Aztán felkeltem arra, hogy meg akarlak baszni?
Már tegnap este sem szerettelek? Igen.
De tegnap este még csak meg sem akartalak baszni? Igen.
Megint bántottak a munkahelyen? Nem bántott senki. Boldogan mentem dolgozni? Igen. Jól éreztem magam a munkahelyen?
Ez már egy olyan kérdés, ami most nem visz előre.
Tehát felkeltem úgy 4 óra alvás után, és baszni akartam veled, holott nem szeretlek téged?
Akarsz velem baszni, holott nem szeretlek téged?
Nem szeretlek téged. Rosszul esik ezt nekem mondani neked?
Tegnap, szinte ugyanebben az órában nem kellett basznod velem, hogy szeresselek téged.
Aztán utána, amikor már újra szerettelek téged, akkor már baszni akartam veled?
Ma , szinte ugyanabban az órában, mint tegnap, ugyanúgy nem szeretlek téged, mint tegnap, mégis úgy jöttem ide, hogy baszni akarok veled?
Tegnap nem így volt? Tegnap nem úgy jöttem ide, hogy ugyanúgy nem szerettelek téged, mint ahogy most sem szeretlek, de baszni akartam veled? Nem emlékszem.
Azért jöttem ide hozzád, hogy basszak veled?
Nem, nem azért, hanem azért, mert miközben képzeletben basztam veled, volt valami, amit el akartam neked mondani? Igen.
Tehát abba hagytam veled a baszást, és ide jöttem, hogy elmondjak neked valamit? Igen.
Úgy basztam veled, hogy közben nem is szerettelek?
Azt hiszem, nem, hanem eszembe sem jutott, hogy úgy baszok veled, hogy nem is szeretlek, hanem azért basztam veled, mert baszni akartam veled.
Szóval azért jöttem ide hozzád, hogy mondjak neked valamit.
Mivel basztunk egymással, a nadrágom le volt már tolva egészen a lábamra. Most levettem a nadrágomat. Levettem az ajtóról az alszok táblát. Behúztam a sötétítőket, felkapcsoltam a villanyt, és a többi.
Ebben a pillanatban nem is szeretlek téged, és baszni sem akarok veled? Igen, de ennek nem kell így maradnia. Mert nem akarom, hogy így maradjon.
És a kezeimmel fogom mindjárt a farkamat rávenni, hogy akarjon baszni a pináddal. Már el is kezdett érdeklődni, ahogy meghallotta, hogy baszni fog, és hogy pina.
Alig fogtam jobbomba, máris érzem, igen, baszni akarok veled, és hogy mennyire másabb ez, mint az előbb az a szörnyű üresség, amiben nem volt más hit, csak a tudás, hogy tudom, boldog leszek, ha baszhatok veled.
Már tehát ahogy jobbomra vettem a farkam, jelentkezett szájacskáján a cseppecske.
Most újra baszni foglak téged, ahogy az ágyban is basztunk egymással.
Tehát beléd sem hatolok, hanem rögtön benned vagyok?
Tehát nem kell a gyönyör, hogy elképzeljem, hogy beléd hatolok, hanem már az a gyönyör, hogy már benned vagyok és baszlak téged?
És mindeközben még mindig nem szeretlek téged.
Tehát nem szeretlek téged, mégis baszok veled? Hát miféle ember vagyok én, gondolhatom.
Igen, bűntudatom kellene legyen emiatt, de tudom, hogy van itt valami, amit nem értek, és amire próbálok most rájönni, és azért feltételezem magamról, hogy nem vagyok bűnös.
Mivel nem érzem magam bűnösnek, ezért nem is fogom kérni, hogy segíts nekem, és nem is fogom neked mondani, hogy szükségem van rád, és nem is fogok sírni, amikor ezt megteszem, mert végre felreped a kőszívem, és újra szeretlek téged, és kiszabadulok végre valami szörnyű állapotból? Ezek tehát nem lesznek?
Most nincs szükségem rád, mert baszhatok veled :) ?
Igen, elég furán hangzik.
Akkor most mi legyen, ha már nincs sírás, akkor jobb híján basszunk? Akarsz velem így baszni? Úgy hogy nem szeretlek, de baszni akarok veled?
Igen, azt feltételezem. Azért, mert baszni akarsz velem, vagy azért, mert szeretsz engem?
Azt gondolom, azért, mert hiszel bennem. Mert bízol bennem.
Igen, most megint elérzékenyültem, de még csak éppen hogy, tehát nem mondhatom, hogy szükségtelen, hogy basszál velem, hogy szeretni tudjalak.
Azért baszol velem, hogy újra szeretni tudjalak téged? De rosszul hangzik. Nem akarom.
Az előbb valami a fejemben volt, miközben beszéltem, de most nincs meg, tehát szerintem basszunk.
Előszólítom illetékes urat, mert még nem vette észre, hogy jelenése van.
Te csak egy nő vagy, akivel baszhatok? Semmi különleges? Igen ezt akarom, azt hiszem. Miért mondom ezt? Valami miatt, amit te még nem tudsz, hanem csak én :) . :) titkolózom előtted? :) természetesen nem, hanem most ez nincs napirenden, ami eszembe jutott, ezért nem kell tudnod. Elég fura amit mondok nem?
Mit meg nem engedek magamnak veled szemben! :)
Azért, mert bízok benned, mert hiszek benned? Már megint eljutottam egy pontra, ami :) kiválthatná a baszást, de még mindig nem elég erős.
Szóval, :) azt hiszem elárulok valamit abból, amivel kapcsolatban itt titokzatoskodom, holott nem akarok titokzatoskodni, hanem azt hiszem, élvezem, hogy azt csinálok veled, amit akarok, élvezlek téged, ahogy azt csinálhatok veled, amit akarok, mert azt tudom, hogy az enyém vagy, bármit megtehetek veled, mert tudom, hogy tudod, hogy az a bármi, amit megteszek veled, az neked jó.
Szóval, annyit árulok el, :) hogy amikor ezeket mondom neked, közben én tudok valamit, amit te nem?
:) ezzel most többet mondtam, mint az előbb? Nem emlékszem, azt hiszem, nem. :)
Mosolygások vannak. Az jó. Az már közelít ahhoz, hogy szeresselek.
Este mosolyogtam, amikor elképzeltem, hogy rám nézel? Esetleg csak megpróbáltam. Igen, megpróbáltam. De nem ment. Lassan jöttem rá csodálkozva, hogy baj van, hogy megint baj van.
Még azelőtt, hogy hozzád mentem volna, miután együtt voltunk (tehát képzeletben veled voltam, aztán bekapcsoltam a számítógépet, hiszen tudtam, hogy vársz rám) , baj volt. Tehát nem az okozta, hogy hazamentem hozzád, és úgy kellett lefeküdnöm, hogy nem tudtam, hogy hol vagy.
Azaz nem te vagy a hibás, hogy már megint bajban voltam?
Tegnap előtt este, amikor bajban voltam, ott voltál velem. Tegnap este tehát újra bajban voltam, és nem voltál velem.
Velem voltál tegnap előtt este, és amikor tegnap felébredtem, szinte ugyanebben az órában, mint ma, felrepedt a kőszívem, és sírtam, és szerettelek. Amikor tegnap este haza jöttem, és bajban voltam, nem voltál velem, mint tegnap előtt este, amikor bajban voltam, és itthon találtalak.
Tehát hibás vagy, hibáztatlak téged? Nem, hanem próbálok rájönni, hogy mi van, mi miért történik, vagy nem történik bennem.
Sokat beszéltem neked megint. Kiváltja a baszást?
Még nem mondtam el, amit baszás közben akartam.
De hogy elmondjam, hogy előhozzam, hogy felidézzem, basznunk kellene megint.
Még mindig üres vagyok, nem vagyok feltöltve veled.
Jó. Ezt így elküldöm. Átnézem a szöveget.
Még mielőtt megtettem volna, eszembe jutott, amiről még nem beszéltem neked, amire utalgattam neked, aminek kapcsán azt mondtam neked, hogy bízok benned, és hiszek benned, és tehát
][
[eszembe jutott a Kopogtatás nélkül dal. ]
Na, most emiatt úgy tűnik, megint írnom kell tovább.
Ugyanis az előbb énekeltem ezt a dalt. Hiszen tudom a szövegét.
Én, aki soha nem tanul semmit, mert defektusom van a tanulással, ez a dal megragadott, és spontán megtanultam. Izé szellemi erőfeszítést tettem akkor, és meg van a fejemben a szöveg.
Szépen énekeltem, lányhangon. Olyan hangom van, amivel nem lépnék fel. Nem is tudom, valahogy az van a fejemben, hogy másik énekhangom is van. Hiszen például, amikor bennem volt a késztetés valamikor régen, a mosóban, hogy átadjak nekik, a többieknek valamit, ami a lelkemben volt, amiről azt tudtam, hogy nem csak az én lelkemben van, hiszen éppen azért tudtam nekik énekelni, és odaadni nekik ezt, én, akitől nagyon távol áll, hogy szerepeljen, mert, nem önmagamat adtam át nekik, nem önmagamat mutattam meg nekik, hanem valami olyat, amiről azt tudtam, hogy van, ahogy bennem, úgy bennük is, és én csak azt akartam, hogy felismerjék ezt.
Egyszer volt egy olyan is, abban az időben én még nagyon nem voltam kitaszítva Jézus K. Egyházából, ajánlottam nekik, hogy megmutatom nekik, hogyan imádkozok. Én, aki nagyon nem tudok szerepelni. És letérdeltem az udvaron, és mondtam valamiket az Istennek, úgy, hogy átéltem a lehetőséget, hogy most velem együtt ők is tudnak valahogy kapcsolódni valamihez.
És a 4 videó egyikén is énekelek az embereknek, amik elérhetőek a Facebook-oldalamon.
Tehát lányhangon énekeltem ezt a dalt, szépen, ismertem fel, szép, ahogy énekelek most, és azért mondtam, hogy ezt nem tudnám felvállalni, mert ha én ezt a szépséget meg akarnám mutatni az embereknek, az rólam szólna.
Az előbb, valamikor le akartam írni a kifejezést, hogy önmagát prédikálni. A kifejezést Kerekes Csabától tanultam, aki az igazi időmben, amikor már felnőtt vagyok, sőt, a legigazibb időmben, amióta tudni vélek Istenről, mondhatom, a barátom volt, nekem, akinek nincsenek barátaim.
A barátom volt, és a felesége is a barátom volt, ami különleges, nem?
Már az is különleges, hogy a felesége, miközben velük voltam közölte velem, hogy ő is szeretne a barátom lenni. Hogy bíztak bennem.
Ha te tényleg azt akarod, hogy te és én Miskolcon éljünk, ők lehetnek máris a barátaink, ha el is fordultak tőlem. Ha te az enyém vagy, biztosan tudom, ők a barátaim. Ezt nem érted, amit mondok, de nem fontos, hogy értsd most, mert amit akartam, hogy érts, azt érted.
Szóval ő mondott valami olyasmit.. , ő is tud Istenről, de kicsit másképp, mint én, nagy kudarc volt számomra, hogy nem tudtam neki átadni azt az Istent, akiről én tudni vélek.
Várjál. Hogy is volt? Különleges a megismerkedésünk története.
Majd máskor. Hanem most annyit, hogy volt vele valamikor egy élményem, és benne maradt ő, ez az ember a fejemben, aki különös hatással volt rám. Ez élmény után vagy 2 évre valami tudást szereztem. És bennem volt a vágy, eszembe jutott ez az ember, bennem volt a vágy, hogy ez az ember értené, amit én tudok. Ő velem lenne, megoszthatnám vele a tudásomat.
És hogy is volt? Valami csodálatos volt, hogy azt kívántam, bár találkozhatnék vele, és akkor ő az lenne, aki értené ezt, amit én tudok, és egyszer csak ott volt előttem, ahogy bicikliztem haza munkából, ott sétáltak a barátjával, és odamentem hozzájuk, és elindult a barátságunk, ami megbicsaklott ugyan, amikor felismertem, hogy azt a tudást, amit szerettem volna vele megosztani nem sikerült, de most jut eszembe, hogy akkor elégedetlen voltam, pedig most innen nézve olyan embert találtam, aki tudott Istenről, majdnem arról az Istenről, akiről én is tudok, és a csalódásomtól függetlenül jó volt ez, ez a kapcsolat, s ha meg is fáradt a kapcsolatunk, rügyezni kezdett a feleségével, aminek aztán nem volt ideje kibontakozni, mert közbelépett ][ [egy nő (1) ] , és megmarta őket kígyómarással.
Tehát ő, Kerekes Csaba beszélt valamikor olyasmiről, hogy észrevette, önmagát prédikálja .. ezt nem folytatom, lehet, hogy így is érted,
.. eszembe jut most Jezabel, aki nem biztos, hogy létező személy, és a Sátán, aki ha létezik, érdekes figura, és Sabesz, aki a munkatársam volt, akiről olvashatsz valamit a Facebook-omon, a kinyilatkoztatások, amiket Gombán kaptam, ahol a nővérem él a 4 gyermekével.
Kaptam olyan kinyilatkoztatást, hogy terheket cipelek a lelkemben, és azokat nem vagyok képes letenni Istennek, vagyis hagyni, hogy levegye azokat a vállamról (erről is van írásom, de ez most nincs fenn az interneten) .
Szóval ahogy énekeltem ezt a dalt, a Kopogtatás nélkült, az tele volt lélekkel, amely képesség, hogy tudnék így énekelni, szunnyad bennem.
Ha azt mondanád most, hogy énekeljek neked, nem akarnám, azt hiszem. Nem akarom magamat prédikálni. Nem akarom magamat mutogatni.
Hogyha énekelek neked, ha énekelni tudnék neked, az azt jelenti, hogy nagyon jól lennék, és azt, hogy szépen tudok neked énekelni.
][
[És akkor ebben a válogatásban itt az következzen, hogy megírtam nektek
2017.02.19-én a Facebok-ra az első vikás bejegyzésemet, majd elküldten neki is, tehát ezt:
„Itt vagyok újra veletek.
Vika az én kedvesem.
[..]
de a másik értelemben nélküle csak az esélyem van meg az életre, nem pedig életem van. ) ?” ]
][
[Aztán következzék ebben a válogatásban az a szöveg (Vika 3) , amit 19-én és 20-án írtam, s amit
2017.02.24 -én mutattam be nektek a Facebook-on, tehát ez:
„Erről már beszéltem neked. [ez arra utal, amit legutóbb küldtem neked]
[..]
Ez lenne a valóság, és semmi más, hanem ez van a számomra eddig érthetetlen viselkedésed mögött?
[ :) ]” ]
][
[Aztán következzék ebben a válogatásban az a szöveg (Vika 2) , amely részeit 21-én dobáltam itt rátok, és amit a
2017.02.23 -i bejegyzésemben olvashattok, tehát ez:
„Képzeljétek. Azt hiszem, Vika nem létezik, hanem én magam hoztam létre.
[..]
És Vika szerette ezt. Szerette, hogy szeretem őt.”
És azt hiszem, itt bezárult Vika-történetem.